„Már mikor az ember hatvan felé jár…”

Énekeltük még negyed századdal ezelőtt volt munkatársaimmal a megszokott avasi boros pincében egy-egy hétvégi szalonnasütést követő borozgatás közben.

Hol vannak ma már ezek a jólelkű, vidám emberek?

Talán a csillagok közül letekintve keresik a nótázó, borozgató barátokat?

Nincsenek ma már baráti összejövetelek.

Mi történt?

Megváltozott a világ?

Nyolcvan felé közeledve hajlamos az ember arra, hogy megpróbáljon választ kapni a ki nem mondott kérdésekre is.

Mit kaptam én e világtól, s mit adtam én a környezetemnek?