Az Iparművészeti Múzeum épületének mindennapi csodái Nyomtat
2020 február 14., péntek 20:11

Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti főépülete a tervezett átfogó rekonstrukció miatt 2017. szeptember 3-án bezárt.

- Azóta folyamatosan zajlik az épület kiürítése és a gyűjtemény szakszerű elköltöztetése, mely során egyetlen műtárgy sem szenvedett semmilyen sérülést. Az aprólékos munka során több százezer védett alkotás került át a múzeum kőbányai raktárbázisába, ahol biztonságban, modern körülmények között folytatódhat a kutatók és a restaurátorok munkája, - mondta Koren Zsolt a múzeum munkatársa.



-    Az épületet mára teljesen kiürítették, a műtárgyakat elszállították, a beépített műtárgyak bontása van még folyamatban – hangsúlyozta Cselovszki Zoltán, a múzeum megbízott főigazgatója a pénteki sajtóbejáráson, majd így folytatta bárhová nyúlunk az épületben, a beépített műtárgyak mögött újabbak és újabbak kerülnek elő. Így találtunk rá egy eddig ismeretlen fali burkolatra akkor, amikor az egykori igazgatói lakrész folyosójának falát díszítő Pávakert-tapétát választották le. Az egykori igazgatói lakrész falára Radisics Jenő igazgató idejében (1896-1917) került a tapéta.






Szabó Tamás Sándor restaurátorművész és Rizmajer Róbert okleveles kőszobrász restaurátor  bemutatta ahogy a felragasztott Pávakert-műtárgytapéta leválasztását az alkotás védelme érdekében a fal egy részével együtt távolítják el, majd a lebontott részt kalodákba helyezték a biztonságos szállítás miatt.




Darabos Edit főrestaurátortól megtudtuk, hogy Pávakert-tapéta mintáját Walter Crane, a századforduló neves angol művésze tervezte 1889-ben és ugyanabban az évben tervével aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. A Pávakert-tapéta alatt a szakemberek számára is eddig ismeretlen, feltehetően ugyancsak Walter Crane által tervezett fali burkolat került elő. Az angol művész számos tapétatervet készített, 1900-ban önálló kiállításon mutatkozott be Budapesten. Elmondta, hogy a nemrég előkerült fali burkolat csaknem azonos korú lehet a Pávakert-tapétával, de attól kivitelezésében és technikájában is különbözik. Pillangók is láthatók rajta, géppel készült, historizáló stílusban. Olyan ez a ház, mint egy elvarázsolt kastély.





Továbbhaladva az épület első emeletére az alsórákosi kastély mennyezetéről készült gipszmásolat bontásáról Sándor Áron projektvezető  beszélt. Mint elmondta, a gipsz mennyezetet 1923-27 között helyezték vissza, s a mesteremberek fémdróttal és szögekkel rögzítették, így mágnes segítségével ezek pontosan behatárolhatóak voltak, megkönnyítve a bontást, s alatta előtűnt, az eredeti mennyezet festés, amely az épületnek csak ezen a részén maradt fönn.









A harmadik beépített csodát a Maksai teremben láttuk. A maksai református templom 18 méteres festett, kazettás famennyezetet, a napokban szereltek le. Zágoni Péter Okleveles restaurátor arról beszélt, hogy a 5x’,2 méteres fatáblák fakeretre kerültek a mennyezetre az 1960-70-es években. A 16 gyönyörű mintán sok helyen fölhólyagosodott a festék amelyet most a Képzőművészeti Egyetem laborjában elemeznek a helyreállítás előtt.














Sajnos arra a kérdésre, hogy mikor léphet be majd úja a nagyközönség a felújított Iparművészeti Múzeumba, nem kaptunk választ. Az eredeti tervek szerint 2020 decemberében fejezték volna be a munkát, de a legóvatosabb becslések szerint is kell még 1,5-2 év, és nagyon sok restaurátor munkája a befejezéshez.

Orosz B.Erika

Fotó: Orosz László

blog comments powered by Disqus