Lehet egyetérteni nézeteivel, vagy épp pontról pontra megtagadni azokat, vitathatatlan tény, hogy Fidel Castro nem csupán a huszadik századi Kuba, de a hidegháborús világpolitika színpadán is jelentős szerepet játszott. Életútja azonban számos máig számos érdekes rejtélyt tartalmaz. Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Fidel Castro önéletrajza ezek feloldásához próbál nem csupán mankót, de valóságos támfalat is nyújtani.
Habár a nyers történelmi adatok természetesen szép számmal állnak rendelkezésünkre, sokszor érezhetjük úgy, hogy nekünk, halandó embereknek nincs lehetőségünk átlátni a különböző események mellett-mögött húzódó politikai háttérfolyamatokat. S ha el is vonatkoztatunk a különböző összeesküvés-elméletektől, a fenti állítás annyiból mindenképpen igaz, hogy az országok vezetőinek, döntéshozóinak személyiségei, gondolatai sok esetben rejtettek maradnak.
Ez különösképpen érvényes a nem demokratikus államokra, hiszen ott még a független média, vagy nyilvános viták sem biztosítanak többletismereteket. Éppen emiatt minden nyilvánosságra hozott „belsős” információ nagy értéknek számít, mely mondjuk Észak-Koreáról, Iránról, vagy épp – mint ebben az esetben – Kubáról szól. Bár ismereteink alapján a közép-amerikai szigetország békésnek és barátságosnak hat, a visszavonulása dacára mindmáig Fidel Castro nevével fémjelzett szocialista rezsim szintén számos rejtélyt hordoz.
A Castro egykori barátja és bizalmasa tollából származó Fidel Castro önéletrajza tehát nem csak amiatt számít különlegesnek, mert egy rendkívül részletesen megírt dokumentumkötet Kuba egykori vezetőjéről, hanem mert számos titokról is lerántja a leplet. Az a tény, hogy Norberto Fuentesnek hosszú ideig lehetősége volt belátni a politikai, külügyi és katonai döntéshozatali folyamatokba, a könyv lapjain keresztül is jól tükröződik.
A kubaihoz hasonló rendszerek egyik lényeges eleme a személyi kultusz kérdése is. Ennek köszönhetően a diktátorról hivatalosan kommunikált információk kivétel nélkül valamilyen rendkívül pozitív, sok esetben misztikus, „emberfeletti” képet sugalltak. Mindezek fényében e kötet különösen kontrasztos hatást kelt, hisz bár egyértelműen nem célja Castrot kizárólag negatívan ábrázolni, az imént említett pozitív portrét mondhatni pontról pontra töri össze.
Visszatérve a konkrétabb történelmi vonatkozáshoz, a mű számos, az egész világra hatást gyakorló eseményt is igyekszik más szemszögből bemutatni. Szó esik a szocialista forradalom sok esetben körömszakadtáig titkolt sötét foltjairól. a rakétaválság hátteréről, a megváltozó szovjetpolitikáról, a látszatenyhülésről, majd a valós konszolidációról is – s arról, ahogy mindezeket egy latin temperamentumú harcos, majd egy idősödő államférfi vöröses fényű szemüvege láttatja.
És bár az ehhez hasonló kötetek esetében mindig felmerül a gyanú, hogy a benne leírtak túlzóak, esetleg a tényeket felnagyítva, a fékeket elfojtva már-már bulvárszámba mennek, ebben az esetben erről aligha lehet szó. Ezt támasztja alá a kiemelkedően pozitív nemzetközi szakmai és sajtókritika is, mely – a német Die Zeit egy szerzőjének szavaival élve – szinte egybehangzóan állítja, hogy e könyv „valószínűleg hosszú időre a legjobb marad a kubai diktátorról”.
Bár Fidel Castro ma már legfeljebb a kubai politika háttereiben vállal valamilyen, vélhetően korlátozott szerepet, vitathatatlan, hogy nem csak alapköve, de első számú építőanyaga is a máig fennálló rendszernek. És bár vitatott értékű életműve nagy része egy ma már tovatűnt korszakhoz kötődik, mivel tudjuk, hogy a történelem megismétli önmagát, életútja nem csupán a múlt megismeréséhez, hanem akár gyakorlatiasabb okok miatt is hasznos lehet.
