| A családon belüli erőszak nem magánügy! |
|
|
|
| 2010 június 21., hétfő 12:05 |
|
Patricia Evans: Szavakkal verve című könyvében 2féle nagyon fontos hatalomra hívja fel a figyelmet: az első- a jó, magunk feletti hatalom-, a második- a rossz mások felett uralkodó hatalom, ami könnyen továbbfokozódhat és bántalmazásba torkollhat. A témával kapcsolatban kérdéseimre Tóth Györgyi munkatárs válaszolt, aki a NANE Egyesület egyik tagja. Ma már egyre többet hallunk a nők és gyerekek ellen elkövetett erőszak megnyilvánulásáról. Honnan jött az ötlet az Egyesület megalapítására? - Nem vagyok alapító tag, de 4 évvel később csatlakoztam én is az Egyesülethez, amely 1994-ben alakult. Magyarországon ez az első ilyen szervezet, ahol segélyvonalon keresztül próbálnak segíteni a bántalmazottakon. Az alapítás egy hosszabb múltra vezethető vissza, politikai és történelmi háttere is van. Valójában ez a szervezet az Észak-Amerikából illetve Nyugat-Európából indult hagyomány folytatója. (A 60as években kitört a 2.feminista hullám, ahol a választójog „igénylése” mellett feltűnt a nők elleni erőszak problémája is. Az első ilyen hullám a választójog kivívásáért folyt.) A 70es években ténylegesen belátták a problémát és elkezdődtek a nők segítésére irányuló tevékenységek. Igazából innentől vehetjük, hogy segítenek a bántalmazottakon. 1993ban az ENSZ emberjogi konferenciáján elfogadták a DEVAW-ot. (Declaration on the Elimination of Violence Against Women = a nők elleni erőszak felszámolásról szóló nyilatkozat) Ezt követte a nők emancipációja, amely kiváltotta a nemek közti tényleges ellentéteket, tehát ez is a háttere annak, hogy a 90es években megalakult a NANE, amely közvetlen az áldozatokat segíti és mind a mai napig működik.
- Valamikor a bántalmazásról nem is beszéltek az emberek, magukban tartották a dolgot, úgy gondolták, hogy ez magánügy. Ma hogy vélekednek erről a bántalmazottak? Jobban mernek problémáikról beszélni, illetve igénybe veszik a nekik nyújtott segítséget? - Ma már nem tabu téma a bántalmazás! Szerencsére egyre többen keresik fel az Egyesületünket vagy fordulnak a hatóságokhoz segítségért.
- Miután 1-1 hívás beérkezik, milyen visszajelzéseket kapnak a bántalmazottaktól? - Ez egy anonim vonal, a bántalmazók hívnak minket és nem fordítva. A visszajelzéseket kétféle csoportba lehetne sorolni, az azonnali illetve az évekkel a segítségnyújtás után elmondott véleményekre. Függ attól, hogy az illető éppen hol tart saját történetében. Az azonnal visszajelzések már a telefonbeszélgetések végén elhangzanak. A legtöbb esetben olyan dolgokat hallunk vissza, mint pl.: mi voltunk az elsők, akik félbeszakítás nélkül végighallgattuk történetüket és akik el is hiszik a velük megtörtént dolgokat (mert sok olyan eset is akad, ahol hiába mondják el problémáikat nem hiszik el, hogy ez velük történt, hiszen nem úgy néz ki, nem úgy ismerik a bántalmazót, mint aki képes lenne erre és arra), könnyebb elindulni a megoldás felé azok után, hogy ismertettük velük a jogaikat, megértő hangnemben beszéltünk hozzájuk. Ezek a tényezők mind nagyon fontosak az áldozatoknak, hiszen sokszor azért kerülnek már olyan végstádiumba, ahol már maradandó lelki sérülés nélkül nem tudják véghezvinni akaratukat, mert nem hallgatják végig őket, lekicsinyítik a problémáik fontosságát, nem hiszik el a történteket stb. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy csodát tenni nem tudunk, de mégis mindent megpróbálunk annak érdekében, hogy a bántalmazottak minél kevesebb lelki trauma nélkül tudjanak kilábalni a helyzetükből és ezután minél hamarabb felépüljenek. Az évekkel azutáni visszajelzést általában e-mailben kapjuk, ami sok évig is eltarthat, hiszen egy kapcsolatból kiszabadulni nem egy egyszerű, rövid folyamat. Nagyon sok erőt, kitartást és határozottságot igényel. Hiába sikerül valakinek távozni egy rossz kapcsolatból, de azután lelkileg helyre kell hogy álljon a lelke, a saját énje, miután már újra teljes életet tud élni. -Ez változó, hiszen projektekből történik a finanszírozás. 1-5 emberig terjed a dolgozók száma, ezeken felül az önkéntesek közül 15-20 aktív van. Róluk tudni kell továbbá, hogy nagyon magas követelményeket állítunk fel, hiszen aki ezt elvállalja az vagy benne van és csinálja mindig, foglalkozik az esetekkel vagy pedig nem tudja csinálni. Az önkéntes munka sem egyszerű, hiszen állandó segélyvonal felügyeletet igényel, ez min. 20 órát jelent, ezért nincs lehetőség még arra is, hogy összeüljenek a bántalmazottakkal, hiszen így is nagyon sok időt elvesz a szabadidejükből a munka, ezért is tartják fent továbbá a levelezős kommunikációt, ahol kisebb, egyszerűbb dolgokat tudnak megbeszélni. Azonban időnként a munkatársak összeülnek, illetve kötelezően 5-6 hetente részt kell venniük egy szupervízión, hiszen nekik sem kicsi az a lelki megterhelés, amit 1-1 eset után hallanak. Ez a fórum arra ad lehetőséget, hogy ők is kibeszélhessék saját magukból a történteket. Szintén elősegíti azt, hogy egymásnak újabb és újabb tapasztalatokról számoljanak be. A NANE Egyesülete mellett a PATENT Egyesület (Patriarchátust Ellenzõk Társasága) is foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, de ők legfőképp a jogsegély szolgálat oldalára specializálódtak. Pókos Patrícia További információk a témával illetve az Egyesületekkel kapcsolatban: blog comments powered by Disqus |