Tíz évvel ezelőtt ép erkölcsi érzékkel igazolhatatlan tömeggyilkosság, aljas terrortámadás érte New York és Washington városát. A világ nagyobbik fele néma döbbenettel és mély együttérzéssel fogadta a hírt. Azóta azonban azt is tudjuk, hogy a szabadságjogok korlátozása árán elért relatív biztonság illúzió.
Ami 2001. szeptember 11-én történt, annak történelemformáló hatása sajnos világosan látható, de maga a jelenség korántsem új keletű. A politikai, vagy világnézeti alapú erőszak nagyon hosszú múltra tekint vissza. Ennek csak egyik, különösen visszataszító formája a politikai terrorizmus, amiről régóta tudjuk, hogy igazolásul választott célját sosem érheti el és csakis újabb erőszakot, sok esetben ugyanolyan igazságtalan, igazolhatatlan erőszakot szül. Aki terrorcselekményekben részt vállal, támogatja, vagy akár csak igazolni próbálja, az kiiratkozik az emberiség ép erkölcsű részéből - bőrszíntől, vallástól, politikai meggyőződéstől függetlenül.


A terrorizmus nem csak visszataszító, hanem félelmetes is. A félelem azonban mindig rossz tanácsadó. A demokratikus, az egyén méltóságát, jogait komolyan vevő államok a kiterjedt személyes szabadság okán jobban ki vannak téve a jogokkal visszaélő aljas támadásoknak, mint a tekintélyelvű, jogkorlátozó politikai rendszerek. Azt is tudjuk azonban, hogy a szabadságjogok korlátozása árán elért relatív biztonság illúzió. A hazafiságra hivatkozó fokozott állami ellenőrzés rendszeresen éppen a hazájukat szerető polgárok jogait csorbítja. Ráadásul szükségtelenül. A terrorizmus ellen a terrorizmus okainak felszámolása védhet meg. Benjamin Franklin, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat egyik szerzője ezt már több mint kétszáz éve megértette: „akik az ideiglenes biztonságért hajlandóak feláldozni a szabadságot, azok egyiket sem érdemlik meg!” Sőt, jó eséllyel mindkettőt elveszíthetik.

Szabó Tímea

országgyűlési képviselő

az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnöke