Arc-téri jelentés: Börzsei Tibor (ex-MVK)
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

RoyalMagazin.hu

2020. november 26. csütörtök

Virág ünnepli névnapját.
Holnap Virgil napja lesz.
Főoldal Közélet Interjú Arc-téri jelentés: Börzsei Tibor (ex-MVK)
Arc-téri jelentés: Börzsei Tibor (ex-MVK) PDF Nyomtat Email
2011 január 22., szombat 22:59

Nevek és arcok, elsősorban újságcikkekből ismerheti őket a nagyközönség. A városi cégek vezetői és hasonló fontos posztok betöltői főleg akkor kerülnek a címlapokra, mikor hatalmi váltás következik be. Igazgatók jönnek, mennek, némelyiket mire megismernénk, újságolvasóként-városlakóként, már csak a távozása kapcsán gondolhatunk rá. A 2010. októberi változások folytán cégvezetői székbe került, illetve a posztról leváltott szakemberekkel készítettünk interjúkat. A sorban a második Börzsei Tibor, aki az MVK Zrt. vezérigazgatója volt tavaly év végéig.


A fővárosból, az ottani híres-hírhedt nagy közlekedési cégtől került ide, ahogy mondani szokás, Pestről „hozták” Miskolcra, s az ezt követő fél évtizedben két nagyszabású program is a nevével fémjelzett érához kötődött. Az úgynevezett hálózat-racionalizálás, amikor igyekeztek gazdaságosabban működtethetővé tenni a városi tömegközlekedést, a sok százmilliós önkormányzati támogatás csökkenthetősége érdekében, majd a tavaly elindult Zöld Nyíl villamos-rekonstrukciós projekt, a maga több tízmilliárdos EU-támogatásával. Mindkét intézkedéssorozat számos vitát gerjesztett a közvéleményben és a helyi politikában is. Akár emiatt, akár másért, de az őszi városházi váltással párhuzamosan neki is távoznia kellett.
Jelen sorok írójával jó ismerősök, ezért engedtessék meg a tegező hangvétel megtartása a cikkben.

- Noha egy igen fontos közszolgáltató vezetője voltál öt éven át, alig tudott meg rólad valamit az egyszeri miskolci újságolvasó ez idő alatt. Még az sem vált közismertté, annak idején hogy kerültél Miskolcra.
- Idestova hat éve, hogy egyszercsak csörgött a telefonom, egy általam nem ismert ember hívott. Elmondta, az itteni igazgató nyugdíjba megy, keresik az utódját. Utóbb kiderült, egy ismerősöm emiatt kért tőlem önéletrajzot. Nem gondoltam, hogy komoly a dolog. El is telt másfél hónap, amikor újra hívtak: menjek már be a Parlamentbe, Káli Sándor szeretne velem beszélni. (Az akkori miskolci polgármester – a szerk.)

- Milyen helyzetben ért ez a megkeresés, mit csináltál megelőzőleg?
- Az egyetemet befejezve, 1991-ben a BKV-hoz mentem. Másfél év után sikerült az akkori főnökkel összerúgni a port, eljöttem, aztán két év múltán visszamentem; 1994 és 2001 között dolgoztam ott. Aztán egy trolibuszokat gyártó céghez kerültem, az üzemeltetés-karbantartás volt a szakterületem. Ehhez képest érdekes, hogy később Miskolcon nem tudtam a trolit a villamossal szemben támogatni! Annak a közlekedési formának ugyanis megvan a maga helye, szerepe: ahol szükséges, az autóbusszal szemben választható. Nem a villamossal - ez lényeges. Például zsúfolt belváros, ahol a környezetvédelem fokozott igény; Budapesten így van. Az ügyben a vita ettől függetlenül a borsodi megyeszékhelyen is feltámad újra meg újra. Pedig vannak nálunk okosabb emberek, akik ki tudják számolni, hol mit érdemes választani. Ebben a városban mind az észak-déli, mind a kelet-nyugati vonalon olyan kapacitásra van szükség, aminek kiszolgálására a villamos az alkalmas. Vele szemben a trolibusz nem valós alternatíva.

- Sokan emlegetik, hogy a tömegközlekedés tervezését is az nehezíti, hogy az egyéb közúti forgalom mind nagyobb. Az autók minden más elől elveszik a helyet.
- Például a troli elől. Viszont villamosnak épp az az előnye, hogy zárt pályával építhetjük. Lásd az évről évre megrendezett eljutási verseny: a Mobilitás hetében tartott eseményen mindig a sínen közlekedő jármű nyer. Egyébként nekem a kedvenc közlekedési eszközöm a wupperthali függővasút. Megjegyzem, felmerült a miskolci Zöld Nyíl tervezése idején is, hogy miért ne mehetne itt is, mondjuk, a Szinva felett...

- Mindezt ma már kívülről, visszatekintve szemlélheted. hogyan gondolsz ma az MVK-ra? (Az interjú alapját jelentő beszélgetés a karácsony előtti napokban zajlott - a szerk.)
- Öt és fél éven keresztül az életem része volt. Az utolsó percig is. És úgy érzem, nem kell leszegett fejjel elvonulnom.  
Büszke vagyok, hogy ezt a pozíciót betölthettem, és azokra a dolgokra, amiket elértünk. És ennek is köszönhető, hogy nem lesz gond, mit fogok ezután csinálni: több állásra is ajánlatot kaptam már. Márpedig ha az embert keresik, akkor olyan rosszul nem csinálhatta, amit csinált...

- És Miskolc mit jelentett számodra? Korábbról akadtak személyes élményeid az észak-magyaroszági régióközpontot illetően?
- Talán ha háromszor voltam, ebből kétszer a barlangfürdőnél tovább nem jutottam. Nem tudtam, milyen. Abszolút pozitív csalódás volt, amikor megismertem. Bennem is csak a sztereotípiák éltek. Azóta már sokszor megállapítottam: az itteniek talán nem is tudják, milyen szép városban élnek... Magamtól eszembe nem jutott volna, hogy ne Budapesten lakjak és dolgozzak, azt viszont tudtam, hogy herótom van attól a várostól. Szóval ami a megkezdett történetet illeti az idekerülésemről: igent mondtam. Nem volt kérdéses. A BKV-nál a villamos-üzemeltetés területén működtem egy ideig, ott rájöttem, hogy nem pusztán a műszaki dolgok érdekelnek, hanem a rendszerek.

- Itt ráadásul komoly kihívások vártak. A cég rendbetétele, a racionalizálás, illetve a villamosprojekt. Nem tudom, utóbbi 2005-ben már adott volt-e.
- A Zöld Nyílről még nem lehetett tudni. A hálózatracionalizálás? Nem ez volt a fő. Már egy évvel korábban elő kellett készíteni: a teljes hálózatot többször felmérni és felméretni, hányan utaznak, mikor, merre. Bonyolult kérdéskör, ráadásul mellette egy nagyszabású cégen belüli átalakítást is végrehajtottunk.

- Nem kis polémia kísérte az intézkedéseket a közbeszédben...
- Az a vád, hogy emiatt veszített utasokat a tömegközlekedés - szerintem nem igaz. Nem ez „az ok”. Csak valaminek a része. Ettől nem lett több pénze a miskolci polgároknak, hogy autót vegyenek és benzint... Más városokban is utasszámcsökkenést élnek meg, még nagyobbat is. Pécsett, ahol egyenesen növelték a volument, szintén csökkenés volt.

- Akkor tehát miként értékelhető ennek a fél évtizednek a munkája?
- Visszatekintve alapvetően elégedett vagyok. Bizonyos területeken van hiányérzetem. Értek kisebb csalódások. Akár tetszik, akár nem, az MVK még a ma is egy „szocialista nagyvállalat”. Sok ember gondolkodását, aki évtizedek óta itt dolgozik, nem sikerült átállítani arról, hogy ami tíz-húsz, vagy akár csak öt éve jó volt, ma is jó... Jó hír, hogy maga az MVK a közlekedési szolgáltatók között a legjobb háromban van. Nem csak ami az utcán látható - egyébként abban is. Az energia és munka, amit nagyon sokan belefektettek, kicsivel több eredményt érdemelne. Emiatt van hiányérzetem.

- Van-e benned aggodalom, hogy a távozásod valamilyen folyamatok megakadását jelenti majd, amiket fontosnak tartasz?
- Aggodalom? Nem szeretnék erről semmit sem mondani. Talán annyit: én inkább piacpárti vagyok, mint szabályozáspárti. Utóbbi nem működik. Attól csak veszteséges lesz egy cég. Igenis nyitni kell a piac felé. Ugyanaz a tulajdonos, mint a megrendelő, és a vezető munkáltatója is? Nem működik. Amúgy nincs a szituációval bajom, nem vagyok egy „sértett ember”. Amiatt sem aggódom, hogy ki jön utánam. És hogy figyelemmel kísérem-e a társaság működését a továbbiakban? Nem tudom. A városban alighanem meg fogok fordulni. Biztos lesznek „civilben” testközeli élményeim a miskolci tömegközlekedésről, mint ahogy vezérigazgatóként is utaztam buszon-villamoson.

- Az esetleges új munkahelyed várhatóan elszólít innen? Más nagyváros tömegközlekedésében folytatod?
- Biztos, hogy nem Miskolcon fogok dolgozni. És egyik említett megkeresésnek sincs köze a közlekedéshez.

- Maga a távozásod nyilvánvalóan az önkormányzati váltáshoz kötődik. Az egyszeri polgárnak ezt úgy kell látnia, hogy ment az „emeszpés” főnök, s jött helyette az „fideszes”?
- MSZP és Fidesz? Nem, egyik se. Ahogy én nem voltam, ő se. Az utánam kinevezett igazgató sem azért került ide. Nem is tudom, milyen egy párttagkönyv. Úgy kell ezt felfogni, mint az üzleti szférában. Történik egy tulajdonosváltás. Ez benne van a pakliban. Aki ilyen állást vállal, ezzel számolnia kell. Úgy voltam vele előzetesen, hogy 95 százalék esélyt adok, hogy ki fognak rúgni.

- Beavatnál, hogyan zajlott ez? Hadd lessünk be a kulisszák mögé!
- E-mailben értesítettek a Holdingból. (A Miskolc Holding az az önkormányzati cég, amely a többi város cégét összefogja - a szerk.) Bevittem a munkaszerződésemet – elém tették a felmondásomat. A számítógép-hozzáférésemet még ott nem tiltották le... Másnap a céghez már csak annyira mentem be, míg a kocsit és telefont leadtam. Ez november 29-én történt. Mint mondtam, nincs bennem rossz érzés. A befektetett munka és energia szép eredményeket hozott, sokkal jobb a cég, mint volt; de több eredményt érdemelt volna. Ha nem a külső és belső ellenállás leküzdésére kellett volna fordítani az erő jelentős részét...

- Tényleg, ami biztosan hiányozni fog, az a futball! Gyakran pályára léptél a vállalati rendezvények bajnokságain.
- Az „AS Kóma” volt a céges focicsapat neve, amelynek a színeiben szerepeltem. A kollektíva... az MVK-nál dolgozó 930 ember kilencven százaléka rendben volt, nem mondhatok róluk semmi rosszat. Néhány viszont olyan, hogy... ma már látom, én vagyok a barom, hogy szóba álltam velük.

- Végül összefoglalhatjuk a benyomásokat, amit öt esztendőt Miskolcon dolgozva szereztél?

- Ez a környék tetszik, emberibb, mint Budapest. A család - a gyerekek, az iskola - egy ideig biztosan ideköt, tehát egyből nem költöznék tovább. Ha lehet, maradok. De lehet, hogy holnap összepakolok.

 


Balogh Attila

blog comments powered by Disqus
 

Kapcsolódó cikkek:

Startlap

Add a Startlaphoz

Hiteles cégkivonat

cegkiv

Programkereső

Jogsebész

observer

OBSERVER - A médiafigyelő

Facebook


imedia.logo


Települések

Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései

Vendégvárás

Vendégvárás

Utazás

Utazás

Szolgáltatások

Szolgáltatások