Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy a hajléktalanszállón orvosi felügyelet mellett élnek az emberek. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy Ő is azon orvosok közé tartozik, akik odamennek, segítenek az „elkallódott” embereken, de mentségemre szolgáljon, annyi mindennel foglalkozik Dr. Némethy Ágnes, aki főállásban háziorvos.

-          A hajléktalanszállón, Ön kereste ezt a munkát, vagy megtalálta?

-          Volt idő, mikor irányokat kerestem az életemben, s mikor a számomra helyes útra rátaláltam, attól kezdve megtalálnak ezek a munkák, feladatok.

-          Háziorvos. Mindig is ez volt?

-          Nem. Jövőre lesz 15 éve, hogy Kistokajban betöltöm ezt a posztot, napi 4 órás rendelési időben, itt gyermekek, felnőttek egyaránt vannak. Azelőtt a Gyermek Egészségügyi Központban dolgoztam a gyermek intenzív osztályon, aneszteziológusként is, 9 évig, ezt a munkámat is nagyon szerettem.

-          Miért történt akkor a váltás?

-          Megszületett a harmadik gyermekem és nem bírtam fizikálisan megfelelni, s persze anyagi háttere is volt a váltásnak. Viszont szerencsével jártam, mivel éppen akkor üresedett meg Kistokajban a háziorvosi szék, megpályáztam , s azóta itt dolgozom.

-          Szeret itt?

-          Az emberi közeg nagyon jó, viszont a munkával és a magammal szembeni elvárások  megváltoztak. Orvosként nem lehet más a szemed előtt, mint a gyógyítás, a leromlott egészségi állapot visszaállítása. Rá kellett jönnöm, hogy ez a hagyományos orvoslás eszközeivel nem mindig sikerül, s rengeteg kudarcélményem van. Egyre több a beteg, egyre több a felbukkanó betegség, s gyógyszerhegyek, nézzünk körül a patikákban. Eljön hozzám a beteg, megvizsgálom, felírom a gyógyszert, s bizonyos idő múlva újra jön más panaszokkal, újra gyógyszereket kap. Mindez csak tüneti kezelés, ez a gyógyítással szembeni elvárásaimnak nem felel meg.

-          Mit tehet ilyenkor egy orvos?

-          Más lehetőségeket keres az orvoslásban, körbenéz a „gyógyító palettán”, holisztikusabb látásmódot keres a beteg, s betegsége „feltérképezéséhez”.

-          És talált?

-          Számtalan megoldás, számtalan ”kiskapu” van. Agykontroll, pszichoterápia, családterápia, természetgyógyászat, homeopátia, reiki, ezek az én támaszaim.

-          Hogy építhető ez be a gyakorlatban, a háziorvos munkájába?

-          Nehezen, nagyon szűk keretek között. Napi 4 órát rendelek Kistokajban, amiből átlag 7-9 perc jut egy betegre, mert a többi kint vár, egyszerűen nincs rá több idő. Ha az embert komplexen szeretném vizsgálni, minimum fél órára volna szükségem.

-          Magánrendelése nincs?

-          Nincs. Megvan hozzá az engedélyem, de nincs rá időm, nincs rá energiám. Kistokaj az egyik fellelhetőségem, de iskolaorvos vagyok az egyik miskolci gimnáziumban, ügyeleten is dolgozom, itt a hajléktalanszállón. Korábban családterapeutaként is dolgoztam.

-          Sok.

-          Sok. Viszont nagyon szeretem csinálni.

-          A homeopátiát alkalmazza?

-          Akinél lehet. Meg kell barátkoztatni vele az embereket, mindenki gyors javulást akar, viszont ennek ellenére egyre több embert érdekel ez a fajta gyógyítás.. Már ismerem a betegeimet, tudom, ki nyitott erre.

-          Jellemzően kik ezek a betegek?

-          Főleg a kisgyermeküket hozzám hozó anyukák. Van aki először homeopátiás szert kér, s második lépésben  jöhet- ha még kell jönnie- a gyógyszer. Ez az arány 70-30 százalék az arány, a homeopátia javára.

-          Gátakat lép át. Nincs támadás a szakma felől?

-          Konkrétan felém nincs. A betegeimet szokták faggatni, ki ajánlotta, hogy ezzel kezdjen és ne a gyógyszerrel. Akad, hogy negatív jelzőkkel minősítik a beteg döntését, de úgy gondolom, mindenki el tudja dönteni mi a jó neki, mitől érzi jobban magát.

-          Ezzel a módszerrel van sikerélménye?

-          Van. Ha van egy krónikus betegem, akinél diagnosztizáltuk a magas vérnyomást, s az ő kitartásával, s az én útmutatásommal sikerül elkerülni a gyógyszeres kezelést, mivel eltűnik a betegség, ez a siker. A beteg és az orvos számára is az és rengeteg energia, odafigyelés.

-          Csak a rendelőben ad tanácsokat?

-          Nem. Hívnak mindenfelé, nem hirdetem magam „szájhagyomány” útján terjed a hírem. Ha hívnak, mindig elmegyek, tartottam már előadást óvodában, bölcsödében, iskolában, családsegítő szolgálatnál.

-          Meddig lehet két malomban őrölni?

-          A fiamat még ki szeretném repíteni, s akkor komolyan elgondolkodom a váltáson; magánpraxis, természetgyógyászat, holisztikus emberszemlélet a gyógyításban. Most ősi magyar természetgyógyászatot tanulok, ősi sámán gyógymódokat figyelek, ezt is hasznosítani tudom.

-          Mikor pihen? Hogyan?

-          Ha nem ügyelek, akkor hétvégén. Gyerekeim vannak, és unokám, de próbálok aktívan pihenni. Lovagolok, úszok, futok, járok énekelni.

-          Nem bort iszik és vizet prédikál…

-          Élem azt, amit vallok. Idejét sem tudom, mikor szedtem be utoljára gyógyszert. Próbálom rávezetni erre az embereket is; életmódváltás, legyen ez az első lépés.

-          A másodikban pedig Ön segít.

-          Remélem.

Illés Adrienn