"Nem tekintjük a politikusokat ellenségnek." - beszélgetés Madár Istvánnal

A kampányidőszakok egyik sarkalatos pontja a pártok, jelöltek programjainak hitelessége, realitása. Mit higgyünk el, ki mond igazat - komoly dilemma, amivel a választópolgárok minden négy évben (ha nem gyakrabban) szembesülnek. Ebben az örökké nyitott kérdésben nyújt segítséget egy független közgazdászok által alapított civil szervezet, mely egyik elsődleges céljául tűzte ki maga elé a kampányprogramok "kiszámolását", illetve realitásuk megvizsgálását.

Hogy hogyan is zajlik ez pontosan? Errol - az úgy gondolom mindnyájunkat érinto kérdésrol - beszélgettünk a szókimondó nevu "Mit ígérnek?" civil kezdeményezés egyik alapító tagjával, Madár Istvánnal, a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságpolitikai tanszékének adjunktusával, a portfolio.hu elemzojével.

- Mik voltak az elozményei a szervezet megalapításának?

- Az a cél vezérelt minket, hogy a politika a jelenleginél egy kicsit nagyobb civil kontrollt kapjon, és megjelenítsük azt a társadalmi igényt, hogy a programok legyenek életszeruek, megalapozottak. Emellett a társadalomnak is jelezni szeretnék, hogy melyek azok az ígéretek, amelyek megvalósíthatóságához kétségek kötodnek. Egyébként egy piaci elemzoi kör és egy szakpolitikai elemzo-intézet tagjai között egymástól függetlenül is felmerült ennek szükségessége, és miután ezt megtudtuk egymásról, felvettük a kapcsolatot ez ügyben.



- Milyen fórumokon kívánnak fellépni?

- Alapvetoen a média hagyományos csatornáin szeretnénk kommunikálni az eredményeinket. Van egy saját portálunk (mitigernek.hu), de azt szeretnénk, hogy a sajtó képviseloi is beszámolnának ezekrol. Egyelore azt tapasztaljuk, hogy meglehetosen nagy az érdeklodés.



- Tehát, ha jól értem: egy párt megígér valamit, és Önök megnézik-kiszámolják, hogy van-e erre reális lehetoség, és mennyibe is kerülne.

- Ennél kicsit összetettebb, de ez lenne az egyik lényeges eleme. Az általunk vizsgált pártok esetében három dologra koncentrálunk. Értékeljük, hogy mennyire reflektál a mai magyar gazdaság problémáira, hogy mennyire alátámasztott szakmailag, a harmadik szempont pedig a költségvetési megvalósíthatóság. Utóbbi kapcsán az elso tapasztalatunk az, hogy a pártok most sem fordítanak rá különösebb figyelmet, legalábbis nem kívánják bemutatni programjaik költségvetési hatását.



- Akkor, ha mondjuk én az ország egyik vezeto erejének számító Baba Párt elnökeként megígérném, hogy a dunaújvárosi gyárat átalakítjuk gumimaci-készíto üzemmé, akkor.

- . Egy ilyen intézkedés esetén megnézzük, hogy összhangban van-e a párt deklarált céljaival, megvalósítható-e, illetve a pártban megvan-e a törekvés arra, hogy bemutassa ennek a rövid- és középtávú hatásait a gazdaságra, a költségvetésre. Fontos elmondani, hogy az értékelésünk politikai értékek szempontjából semleges, vagyis nem minosítjük, hogy jó-e, ha egy párt "reális zöld", vagy "konzervatív liberális". Ha a fenti komolytalan példánk alapján egy párt úgy dönt, hogy az "Édességet minden családnak!" programmal áll elo, mi akkor is elsosorban azt vizsgálnánk, hogy az megalapozott, megvalósítható-e. Ha igen, akkor nem kapna tolünk rossz értékelést, a választók tolünk "csak" azt az információt kapnák, hogy a program szakmailag megalapozott, nagy valószínuséggel végrehajtható. Hogy aztán a választó ezt, vagy egy hozzá értékrendben közelebb álló, de esetleg szakmailag kevésbé meggyozo programot támogat, az-az o szuverén döntése.



- Korábban sokat lehetett hallani, hogy a mostani kampányidoszak reálisabb lesz, nem fognak a pártok egymásra licitálni, és hasonlók. Önök ezt eddig, hogy látják?

- Érdekes a dolog. Én úgy vettem észre, hogy korábban valóban látványosan nagyot ígértek a pártok, például a sokadik havi nyugdíjak, adócsökkentések, stb., amelyek többszáz-milliárdos tételeknek számítottak. Ilyenek most eddig nem voltak. A hetvenötezer forintos kegyeleti támogatás, vagy a svéd típusú nyugdíjrendszer bevezetése nem jár ennyire brutális következményekkel a költségvetésre. Ugyanakkor - mint már említettem - a pártok most sem jelenítik meg a programjuk költségvetésre gyakorolt hatását. Az ígéretek jórészt homályosak, idobeli ütemezésük nem ismert.



- És a választások után szeretnék folytatni? Esetleg a kormányt ellenorizve.

- Bár csak két-három hónapról van szó, ez egyelore mégis megfoghatatlan idotávolság számunkra. Nem tudjuk, hogy szeretnénk-e utána ezzel foglalkozni. Az eredeti szándékunk az volt, hogy ezt a kampányidoszakot végigcsináljuk, és ezekben a hónapokban elég dolgunk van ahhoz, hogy ne legyen idonk a jövovel foglalkozni. Emellett az is kérdés, hogy késobb lesz-e létjogosultsága egy ilyen kezdeményezésnek.



- Hollandiában konstans módon muködik egy ellenorzo szervezet.

- . Igen, de az gyakorlatilag a mai magyar Költségvetési Tanácsnak felel meg. Hogy a mi kezdeményezésünkbol kialakul-e esetleg egy olyan civil mozgalom, amely négyévente csinál valami ilyesmit, az még korai kérdés, bár kétségtelen, hogy mi olyan értelemben 2014-re kacsintgatunk, hogy szeretnénk, hogy a pártok a jövoben számoljanak azzal, hogy ilyen típusú értékelést is kapnak. Ha emiatt javul a programok minosége, akkor mi teljesítettük célunkat. Az lenne a legjobb eset, ha a Költségvetési Tanács addigra kapna a holland példához hasonló feladatkört.



- Az LMP ezt a kampányt "nyílt számlával" csinálja végig. Erre a többi párt nem volt hajlandó.

- Ezzel kapcsolatban csak magánszemélyként tudok nyilatkozni, nem a szervezetünk nevében. Úgy érzem, hogy van egy bizonyos képmutatás a demokrácia "árával" kapcsolatban. Ez inkább rossz, mint jó eredményeket szül. Ha elvárjuk egy képviselotol, hogy néhány-százezer forintból kampányoljon, miközben a mandátum gazdasági hasznossága jóval nagyobb, az azt eredményezi, hogy a pártok megtalálják azokat a fél-legális vagy illegális csatornákat, amelyek segítségével pénzt pumpálhatnak a kampányba - hisz számára pont a hasznosság miatt racionális döntés jóval többet költeni. Úgy gondolom, hogy a megoldás az lenne, ha szembenéznénk a társadalomban jelenlévo ezzel kapcsolatos képmutatással, és engedélyeznénk a magasabb kampányköltségeket, persze jól ellenorzött és komoly módon. Ehhez persze a pártfinanszírozás jelenlegi rendszerét is újra kellene gondolni.



- Magyarország jelenlegi kormánypártjának 2006-os programjáról utóbb kiderült, hogy az akkori miniszterelnök szavaival élve hazugság volt. Ön szerint ez elkerülheto lett volna, ha akkor van egy ilyen civil szervezet?

- Úgy gondolom, ahhoz, hogy a pártok az elvárásoknak megfelelo programokat tegyenek le az asztalra, több év szükséges. Ha akkor ugyanígy, váratlanul felbukkant volna egy hozzánk hasonló civil kezdeményezés, mint most, akkor az a válaszom, hogy nem sok mindenen tudtunk volna változtatni - ahhoz ugyanis folyamatos nyomásra van szükség a politika irányába.



- Ön politika-, vagy politikusszkeptikus?

- Ez fontos kérdés, és szeretném leszögezni, hogy semmiképpen sem. Nem tekintjük a politikusokat ellenségnek, vagy épp a "haza megrontójának". Ok olyan racionális gazdasági szereplok, akiknek a szavazatmaximalizálás a céljuk. A demokráciának sok olyan finom intézménye van, amelyek azt biztosítják, hogy a "hatalomra töro" politikus döntései csak kis mértékben térjenek el a "közjót szolgáló" politikus lépéseitol. Nálunk mintha ezek gyengében muködnének, ezért érezzük szükségét annak, hogy a politikus kapjon visszajelzéseket a magasabb társadalmi igényekrol, és ne csupán arról szóljon a kampány, hogy ki ígér nagyobbat.

Dicsuk Dániel

Fotó: Stiber Judit